ÖNÖK KÜLDTÉK

Az alábbi történetet Fehér Tamástól kaptuk az alábbi levéllel:

Ez a történet arról szól a mi családunkban, hogy anyám és én egymásnak, s mindketten Jancsi bácsinak köszönhetjük az életünket. Anyám világra hozott engem, s én, a néhány napos csecsemő, pedig nem sírtam, amikor Jancsi bácsi (Jurinkovits János, anyám Rózsi nővérének keresztény férje) és fia, Eri (Jurinkovits Ervin, aki akkor 10-12 éves lehetett) hordárkocsival, krumpli és alma közé rejtve kiszöktetett bennünket a szigorúan őrzött Weiss Alíz nevű zsidó kórházból.

Ez a történet arról szól a mi családunkban, hogy anyám és én egymásnak, s mindketten Jancsi bácsinak köszönhetjük az életünket. Anyám világra hozott engem, s én, a néhány napos csecsemő, pedig nem sírtam, amikor Jancsi bácsi (Jurinkovits János, anyám Rózsi nővérének keresztény férje) és fia, Eri (Jurinkovits Ervin, aki akkor 10-12 éves lehetett) hordárkocsival, krumpli és alma közé rejtve kiszöktetett bennünket a szigorúan őrzött Weiss Alíz nevű zsidó kórházból.

Az életmentő légoltalmi parancsnok

Golopencza Illésről (1901-1994) és az 1944-ben történtekről Vitray Tamás ?Kiképzés? című művében emlékezett meg. Ő is egyike a légoltalmi parancsnok által megmentetteknek.