Csámpár Tibor

Egy igaz barát a bajban

Csámpár Tibor 17 évesen egy budapesti kerékpárjavító műhelyben dolgozott. Itt összebarátkozott a főnök, Braun Dezső, unokaöccsével Kohn (Kormos) Dezsővel. A brassói születésű Csámpár édesanyja mindeközben Braunéknál cselédkedett.

A német megszállás után, 1944 márciusának végén, a szocialista meggyőződésű Kohnt behívták munkaszolgálatra. Csámpár Tibor, aki akkor súlyos betegen kórházban volt, minden iratát átadta barátjának, akinek így sikerült elkerülnie a frontszolgálatot.

1944. április 19-én Kohn mégis lebukott, mert egy falujabeli csendőr felismerte és azonosította, mint zsidót. Először a sárvári internálótáborba, majd Auschwitzba szállították. A megpróbáltatásokat túlélte és a háború végén hazatért.

Csámpárt, noha, mint korábban írtuk súlyos beteg volt, letartóztatták az iratai átadásáért. Kohn és Csámpár is azt vallották, hogy a papírokat a műhelyben lopta el tőle volt munkatársa. Ennek ellenére az éppen lábadozó Tibort besorozták a honvédségbe. A nyilas hatalomátvételt követően a Budapest környéki harcokban be is vetették egységét. 1944 decemberének közepén orosz fogságba esett, ahonnan csak 1948-ban tért vissza. Hazatért szülővárosába, Brassóba, ahol találkozott édesanyjával.

Kohn Dezső és Csámpár Tibor a háború után is barátok maradtak, rendszeresen leveleztek és találkoztak is.

Csámpár Tibort a Yad Vashem 2001-ben a Világ Igaza címmel tüntette ki.