Antal Rozália

Szatmárnémeti angyala

1940 augusztusában Antal Rozália is nagy örömet élt át a Szatmárnémetiben élő magyarokhoz hasonlóan. A második bécsi döntés eredményeképpen akkor csatolták Észak-Erdélyt Magyarországhoz. A terület zsidó lakosai számára azonban az öröm hamarosan ürömmé változott, hiszen a zsidó ellenes törvények és rendeletek itt is bevezetésre kerültek.

1944 márciusa, az ország német megszállása, után a magyar hatóságok zsidó ellenes politikája radikális fordulatot vett. A magyar közigazgatás immár arra törekedett, hogy az ország összes zsidónak minősített lakosát az auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborba deportálják.

Amikor május elején Szatmárnémetiben is kihirdették, hogy a zsidóknak gettóba kell költözniük, akkor Antal Rozália, aki egyedül élt radikális döntést hozott. Felajánlotta a szomszédjainak, a Handler családnak, hogy elrejti őket. Handler Izidor, Hillél és testvérük, József, továbbá a Freund testvérek, Sámuel és Zsigmond behurcolkodtak Rozália otthonába.

Ott bujkáltak 1944 májusa és október 23.-a között, amíg a szovjetek el ne foglalták a települést. Megmenekültek, noha lebukásuk gyakran csak egy hajszálon múlt. Egy alkalommal rendőrök akartak házkutatást tartani a házában. Rozália azonban a rendőrök szemébe nézve határozottak állította, hogy nem rejteget zsidókat. Kiállása meggyőzte a rendőröket, akik végül nem kutatták át az otthonát. Mindeközben az öt üldözött zsidó a padló alatt kialakított rejtekhelyen lapult.

Rozália a maga szegényes élelmiszerkészleteit osztotta meg az üldözöttekkel. Később a bujkálók közül néhányan sikeresen szöktek át román területre. A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége támogatást adott Antal Rozáliának az üldözés során tanúsított bátorságáért és segítőkészségéért.

A Yad Vashem Antal Rozáliát 1973-ban tüntette ki a Világ Igaza címmel.

Mózes Teréz könyvében is szerepel Antal Rozália