Gábor Gergely

Egy nagymama és az unokája

A megmentő: Gábor Gergely és nagymamája, Berényi Józsefné

A megmentettek: Boronkay Ilona és testvére, Elemér

1944 nyarán Boronkay Béla munkaszolgálatos volt egy Budapesten kívüli laktanyában. Itt ismerte meg Gábor Gergelyt, egy 20 éves fiút egy Kecskemét közeli városból, aki azért érkezett a táborba, hogy ételmaradékot vigyen a malacoknak. Gergely szabadon jött-ment a táborban, a laktanya parancsnokának engedékenységének köszönhetően. Leveleket is szállított a zsidó kényszermunkásoktól a családjaiknak. Így ismerte meg Bélát, akinek felesége és két gyermeke élt Budapesten.

Béla felesége, Rozália keresztény volt, de a magyar törvények szerint két gyermeke, a 11 éves Ilona és a hat éves Elemér zsidónak számított. Amikor 1944 júniusában a budapesti zsidókat sárga csillaggal jelölt házakba kényszerítették, Rozália és Béla tudta, hogy a gyermekeket el fogják választani édesanyjuktól, és elviszik őket. Béla Gergelytől kért segítséget, aki beleegyezett, hogy elrejti őket. Rozália egy Kecskemétre tartó vonatra szállt gyermekeivel, majd ott találkoztak Gergellyel, aki elvitte őket a lakásába.

Gergely egy szerény, egyszobás lakásban élt Kecskemét külvárosában nagymamájával, Berényi Józsefnével, valamint lánytestvérével és öccsével (a Gábor gyerekeknek mindkét szülőjük korábban meghalt). A gyermekeket nagyon kedvesen fogadták, és a nagymama, bár még két szájat kellett etetnie, ugyanannyi ételt adott a gyermekeknek, amennyit a család többi tagjának. A munkaszolgálatos Béla és az ijedt Rozália nem tudott segíteni anyagilag. Ilona úgy emlékszik, hogy a tejes kávé különleges jutalomnak számított akkoriban. A gyerekekre nagyon vigyáztak, és szépen gondoskodtak róluk, Gergely testvérének, Margitnak a segítségével. A gyerekek, akiket távoli rokonként mutattak be a szomszédoknak, hat hónapig maradtak a családnál, egészen a felszabadulásig, amíg édesanyjuk értük nem ment. Eközben körülbelül 5400 kecskeméti és a környékről származó zsidó embert gyűjtöttek össze és deportálták őket Auschwitz-Birkenauba, ahol a többségüket meggyilkolták a gázkamrákban.

Berényi Józsefné 1944-ben, 70 éves korában, Gábor Gergely pedig 2011-ben, 87 éves korában hunyt el. A Yad Vashem Intézetnek írt levelében azt mondta, hogy nem ismerte Boronkay Bélát, amikor a fiú először segítséget kért tőle, de szíve és lelkiismerete azt súgta neki, hogy segítenie kell. „Körülbelül 4000 ember élt Kecskeméten” – írta. “Bár minden család elrejtett volna valakit, olyan sokan megmenekültek volna a haláltól.”

2011-ben a Yad Vashem Intézet a Világ Igaza címmel ismerte el Gábor Gergely és Berényi Józsefné embermentő tevékenységét. Mivel nincs tudomásunk még élő rokonról, ezért Gábor Gergely és Berényi Józsefné posztumusz kitüntetését a jeruzsálemi Yad Vashem Intézetben őrzik.