Adametz Józsefné

Az önfeláldozó barátnő

Mindenkinek van olyan barátja, aki egyben a munkatársa is. Ezek a barátságok általában sokat kibírnak. Vajon meddig kell a barátunkhoz hűségesnek lenni, ha ezzel a saját életünket is veszélyeztetjük? És mi van akkor, ha kétszeresen is kockáztatjuk a magunk életét a barátság miatt? Adametz Józsefné mindezt felvállalta, hogy segítsen munkatársán és barátnőjén, a korabeli Magyarországon zsidósága miatt halálraítélt Korányi-Grósz Irénen.

1944 novemberében a budapesti zsidókat a nyilaskeresztesek gyalogosan hajtották az ország nyugati határa felé. A Hegyeshalom felé tartó több mint egy hetes gyalogmenetben olyan állapotok uralkodtak, hogy méltán nevezték ezeket halálmenetnek: éhség, hideg, szadista őrök, legyengült áldozatok és közömbös helyi lakosok.

Az akkor negyvenhat éves Korányi-Grósz Irén annyira legyengült a halálmenetben, hogy az áldozatokat munkára szelektáló németek a határról több száz társával együtt visszaküldték a budapesti gettóba. Ez 1944 decemberének elején történt, amikor a főváros Erzsébetváros nevű területén kialakított gettóba még a korábbi nem zsidó lakosok is bejártak, hogy ingóságaikat kimentsék onnan.

Ezt használta ki Adamecz Józsefné, aki egy kézikocsiban kicsempészte barátnőjét a gettó területéről. A ponyvával letakart kiskocsival elvitte a saját lakásukra, ahol férjével együtt védelmezték, táplálták és ápolták a teljesen legyengült Irént. Később szereztek számára keresztény iratokat is, amelyekkel az utcára is kimehetett volna. Korányi-Grósz Irén azonban annyira félt a zsidókra vadászó nyilasoktól, hogy nem hagyta el a lakást. Annyira félt a razziáktól, hogy még akkor sem ment le az óvóhelyre, amikor a bombák hullottak a fővárosra. Ilyenkor Adametzné ismét nem hagyta magára barátnőjét és vele együtt a lakásban maradt.

Adameczné 1944. december 8-tól 1945 februárjáig, amíg Budapest fel nem szabadult, bújtatta Irént. Nem csupán élelemmel látta el, de lelki támasza is volt, aki a szorongásai közben is igyekezett segíteni a másik asszonynak. Tetteiért semmi viszonzást nem várt. A veszélyben még szorosabbá vált a barátságuk, ami a háború után is megmaradt.

A Yad Vashem 1993-ban Adamecz Józsefnét a Világ Igaza címmel tüntette ki.