Marion Pritchard

Képgaléria: 
Marion Pritchard

A holland egyetemista

Marion Pritchard utolsó éves egyetemi hallgató volt, amikor a németek 1940-ben megszállták Hollandiát. 1942-ben éppen az iskolába ment kerékpáron, amikor egy zsidó gyermekotthon előtt döbbenetes jelenetet látott. A németek teherautóra rakták az otthon kis lakóit. A brutalitás láttán, és amikor látta, hogy két asszonyt, akik segítni igyekeztek, szintén felraktak a teherautóra, Marion elhatározta, hogy segíteni fog a zsidóknak. Egyetemista barátival sokaknak segítettek az elrejtőzésben. Ő maga is elbújtatott egy férfit három gyermekével.

?Az apa, két kisfia és csecsemő kislánya beköltözött hozzánk, s sikerült is szerencsésen kihúznunk a háború végéig. A barátaim segítettek felszedni a padlót egy szőnyeg alatt, és egy búvóhelyet építettünk ott a razziák idejére. Ezekre egyre gyakrabban sor került, s egy este alig úsztuk meg.

Négy német jött egy holland náci rendőr kíséretében, és átkutatták a házat. Nem találták meg a rejtekhelyet, de azt már tapasztalatból tudták, hogy érdemes rövid idő múlva visszatérniük az átkutatott házba, mert a zsidók a razzia elmúltával esetleg előjönnek a rejtekhelyükről. A kisbaba elkezdett sírni, ezért kiengedtem a rejtekhelyről. És akkor visszajött a holland rendőr, egyedül. Volt egy kis revolverem, amit az egyik barátomtól kaptam, és soha nem akartam használni. De ekkor úgy éreztem, nincs más választásom, és lelőttem a rendőrt. Az adott körülmények között újra megtenném, de máig foglalkoztat a dolog, úgy érzem, kellett volna más megoldásnak lennie. Ha valaki igazán meg akarta volna tudni, hogyan és hol tűnt el ez a rendőr, kinyomozhatta volna. De az általános vélemény az volt, hogy így árulóval, aki gondot okozhatott volna, kevesebb lett. Egy helybeli temetkezési vállalkozó segített eltüntetni a holttestet, betette egy másik, ?legális? halott mellé. Remélem, hogy ennek a halottnak a családja nem bánná, ha tudná.

Hogy féltem-e? Hát persze. Különösen miután egyszer letartóztattak, majd elengedtek. Volt olyan időszak, amikor a félelem megakadályozott abban, hogy megtegyek valamit, amit pedig megtehettem volna. Meg tudtam persze magamnak magyarázni ezt a nem cselekvést, például, hogy veszélybe sodorhatok másokat, vagy hogy nem kellene kockáztatnom, mert mi történne a három gyerekkel, ha velem valami történik, de tudtam, hogy ez csak magyarázkodás.?

A háború után Marion Pritchard férjével együtt az Egyesült Államokba költözött, és folyamatosan tartott előadásokat a holokausztról, és annak zsidó és nem zsidó hőseiről. A Yad Vashem 1981-ben tüntette ki a ?Világ Igaza? elismeréssel.

(fotó: Jad vashem)