Eduard Brunschweiler

Képgaléria: 
Eduard Brunschweiler

A pannonhalmi gyermekmentő

Eduard Brunschweiler (1910-1987) svájci üzletember volt, aki 1939-től Budapesten vezette cégét. A sikeres textil gyáros 1944 tavaszán egy másik, szó szerint életbevágó vállalkozásba kezdett. Friedrich Born, magyarországi megbízott ajánlására a Nemzetközi Vöröskereszt rábízta a már korábban védelem alá helyezett pannonhalmi apátságban folyó segítő munka irányítását. Feladata több rétű volt: meg kellett őriznie, amennyire lehetséges volt, az apátság műemlék épületének állagát (ennek érdekében a főépület tetejére egy nagy vöröskeresztes molinót helyezett el), az odaszállított műkincseket és az odamenekülő embereket. Ez utóbbi csoport főleg katonaszökevényekből és az üldözött zsidókból állt. 1945 tavaszán a védettek létszáma felduzzadt a Vörös Hadsereg elől menekülőkkel.

Gyakran kellett ordítozva elzavarnia a nyilasokat, sőt a németeket is, akik az apátság kapujánál követelték azt, hogy átkutathassák az épületet a rejtőzködők után. Amikor a háborús helyzet miatt az anyaszervezettel megszakadt a kapcsolata, akkor önállóan hozta meg a védelmére bízott emberek sorsával kapcsolatos létfontosságú döntéseket. A protestáns Brunschweiler az apátságban töltött hónapok során betért a római katolikus vallásra, ekkor vette fel a bencés rend alapítójának a nevét, így lett Benedek.

1945 elején Gestapo ügynökök sokasága próbált beszivárogni az apátságba, mivel a Wermacht terveiben az szerepelt, hogy a fallal körül megerősített épületkomplexumban rendezi be a magyarországi főhadiszállását.

A régió lakói, zsidó üldözöttek, dezertőrök, munkaszolgálatos és politikai menekültek előtt mindig nyitva állt a monostor ajtaja, a háború alatt mintegy háromezer ember talált itt menedéket. Az apátságban körülbelül harminc zsidó gyermek bujkált, akiket hamis néven rejtegettek. Benedikt E. Brunschweiler nap, mint nap saját biztonsága kockáztatása mellett vigyázott a gyerekekre a Vörös Hadsereg bevonulásáig. A szovjetek megérkezését követően elhurcolták és csak 1946-ban tért haza Svájcba. Később Dél-Afrikába költözött, ahol folytatta textilipari tevékenységét. Mint elkötelezett emberbarát többször felemelte a szavát az apartheiddel szemben.

2006-ban a pannonhalmi főapátság falán emléktáblát állítottak számára, tettei elismeréséül. 2009-ben a jeruzsálemi Yad Vashem posztumusz a Világ Igaza címmel tüntette ki.

Az Archívnet írása a pannonhalmi mentésről