Krommer Károly és Mária

Egy munkatárs, aki több volt annál

Weisz Zsuzsanna fiatal özvegyasszonyként élt szüleivel Budapesten. Férjét 1942-ben ölték meg, miközben, mint munkaszolgálatos kényszermunkát végzett a keleti fronton. Véletlenül olyan papírokat kapott özvegyasszonyi mivoltának igazolására, amelyek keresztények számára készültek; Zsuzsanna azonban sosem javította ki a hibát, megtartotta a dokumentumokat. Akkor vette igazán hasznukat, amikor 1944 májusában, Magyarország német megszállását követően a Bohn Téglagyárban keresett munkát egy Zsuzsa nevű barátnőjével (aki az Anschlusst követően Bécsből menekült Budapestre). Bánsági Mátyás munkavezető azzal a feltétellel vette fel a két nőt, hogy munkavállalási engedélyt szereznek az önkormányzattól. A ruhájukon látható sárga csillagot elrejtve, és Zsuzsanna papírjait használva mindketten megkapták az engedélyeket.

Zsuzsanna és Zsuzsa 1944. október 15-éig dolgozott a téglagyárban, ekkor azonban fegyveres nyilasok rohamozták meg a létesítményt, zsidókat keresve. Zsuzsanna egy téglahalom mögé bújva menekült meg a letartóztatástól. Miután a nyilasok elmentek, Zsuzsanna nem mehetett vissza dolgozni, és biztonságos búvóhelyre volt szüksége. Szerencsére egy kollégája, Krommer Károly felajánlotta a segítségét. A gyár területén élt feleségével és három gyermekével, ahol szakácsként dolgozott a gyár konyháján. Felcsempészte Zsuzsannát, Zsuzsát és két másik zsidó nőt, Cilit és Zsuzsit az egyik gyárépület padlására, ahol egészen addig maradtak, amíg a Vörös Hadsereg elfoglalta a fővárost. Károly a felesége által főzött meleg ételt vitt a mentetteknek, és gondoskodott a szükségleteik ellátásáról, sőt, néhány alkalommal a nők a Krommer család házába is elmentek megmosakodni. Ez mindegyikőjük számára rendkívül veszélyes volt. A gyárral szemben állt az a hírhedt nagybátonyi téglagyár, ahol nyilas fegyveresek bekerítették a budapesti zsidókat, majd kényszermunkára szállították őket. A veszély nagyságát jellemzi az is, hogy egy alkalommal Károly egy kézigránátot nyomott Zsuzsanna kezébe, hogy használja, ha valaha felfedezik.

A gyárat a szovjet hadsereg szabadította fel 1944 decemberének végén. Zsuzsanna 1945 márciusában térhetett haza és találkozhatott újra édesapjával. Édesanyja nem élte túl az üldözést.

A háború után Zsuzsanna kapcsolatban maradt a Krommer családdal, akik továbbra is segítették őt és édesapját a nehéz időkben. Zsuzsanna és Zsuzsa hálája jeléül egy szerény hozományt adott Károly lányának, Mariskának az esküvője alkalmából.

Krommer Károlyt és feleségét Máriát 2012-ben a Yad Vashem Intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki. Az elismerést fiuk, Krommer Mihály vette át, aki a következőket mondta a díj átvételekor: „vallása és hovatartozása miatt nem szabad senkit üldözni a zsidó és a keresztény vallás egyaránt azt várja el híveitől, hogy szeressék felebarátjukat mint önmagukat.”