Szalai Pál

Képgaléria: 
Szalai Pál

Az embermentő nyilas

Szalai Pál a cserkészmozgalomban megismerkedett Szabó Károllyal, akinek tizenöt évvel később fontos szerepe volt abban, hogy az akkor magas rangú nyilas, aki a rendőrséggel kötötte össze a pártot és a pártszolgálatosokat, végül Raoul Wallenberg mentőakciójának részesévé vált.

Az 1915-ben született Szalai még alig múlt húsz éves, amikor Szálasi Ferenc mellett a nyilaskeresztes mozgalom születésénél bábáskodott. 1937-ben a későbbi nemzetvezetővel együtt elítélték, mint a fennálló rend ellen szervezkedőt. 1942-ben kiábrándult a hungarizmustól és eltávolodott a párttól is.

1944. október 16-a után a nyilasok visszahívták és magas rangú vezetőként a párt összekötője lett a rendőrséggel. Szalai Pál ekkor az északi parancsnokság titkára lett. Ebben a pozíciójában látogatta meg az összes olyan házat, ahol zsidók éltek. A lakásokban maradt zsidóknak megmondta, hogy – a tiltás ellenére - mindenüket vigyék magukkal. A nyilasok raktárából sikerült a további, már elkobzott értékeiket visszaszerezni.  Szabályt hozott arról, hogy a nyilasok kizárólag engedéllyel és csak a tulajdonosok jelenlétében foglalhatják le az értékeket a lakásokból, így vagyontárgyaik felét meg tudták menteni.

1944 decemberében Szalai Pál, ifjúkori barátja Szabó Károly (aki akkor már a svéd embermentő mellett dolgozott) közvetítésével a Svéd Nagykövetségen találkozott Raoul Wallenberggel, akinek beszélt pályafutásáról és megkérte, hogy ne a jelenlegi pozíciója alapján, hanem barátként és partnerként kezelje őt. Sikerült megoldást találniuk a gettó lakóinak étel- és vízellátására. Az akkori belügyminiszter tíz zsidó számára adott engedélyt arra, hogy ételt és italt vihessenek a gettóba; Szalai Pálnak köszönhetően az engedélyek száma később százra növekedett.

Amikor a gettó vezetői érezték, hogy a zsidók veszélyben vannak, felkeresték Szalait, és segítségével szabályt hoztak arról, hogy a lakókat megvédjék a támadásoktól. 1945 januárjában pozícióját felhasználva két alkalommal is több száz zsidó életet sikerült megmentenie. Akkor ugyanis elterjedt a gettóban, hogy a nyilasok fel akarják robbantani a gettó egész területét, hogy egyetlen túlélő se érje meg a szovjet csapatok megérkezését és így a náci-nyilas uralom alóli felszabadulást.

Szalai ekkor találkozott Gerhard Schmidhuber vezérőrnaggyal, a Budapesten harcoló német csapatok egyik parancsnokával. A német tiszt idegenkedett a náci faji eszméktől, ezért megfelelő személynek tűnt Szalai Pál számára. A beszélgetés során meggyőzte arról, hogy amennyiben nem akadályozza meg a vérengzést, akkor mint háborús bűnöst fogják felelősségre vonni a háborút követően. Schmidhuber ezt követően letartóztatta a vérengzést szervező SS tisztet, majd német katonai őrséget rendelt a gettó kapuihoz. Két nappal később mindkét pesti gettó felszabadult.

Szalai Pál mentőakciója során megmentette többek között Rózsahegyi Kálmán és Kulcsár Huppert életét is.

1945 után, mint volt nyilast a Népbíróság elé állították, de az felmentette, mert a megmentettek mellette tanúskodtak. Amikor a volt Zsidó Tanács tagjait az ÁVH letartóztatta, mint tettestársakat Raoul Wallenberg meggyilkolásában, akkor Szalait is elfogták, megkínozták. Nem csoda, hogy 1956-ban emigrált. Az Egyesült Államokban telepedett le, Kaliforniában élt 1994-es haláláig. Nevét Paul Sterlingre változtatta.