Kövér Sándor

Az életmentő házmester

Kövér Sándor házmesterként dolgozott Budapesten, a Damjanich u. 26/b. szám alatti lakóházban, amelynek lakói nagyrészt zsidó származásúak voltak. 1944 júniusa és novembere között a budapesti zsidóságot sárga csillaggal jelölt házakba költöztették. Azon lakóházakból, ahol a zsidó származású lakók aránya meghaladta az 50 százalékot, a nem zsidó származásúaknak kellett távozniuk. Ez történt a Damjanich u. 26/b. szám alatt is.

Az épületet megjelölték, és Sándorra bízták az ott maradt zsidókat – mint egy börtönőr vigyázott a fogvatartottakra. A zsidóknak nem szabadott elhagyniuk az épületet, a nyilaskeresztes fegyveresek pedig időről időre odamentek, és letartóztattak vagy elhurcoltak lakókat. Sándort tették mindenért felelőssé, ami a hatóságok háta mögött történt.

Az óriási kockázat ellenére Sándor minden tőle telhetőt megtett, hogy ne kelljen együttműködnie. Számos alkalommal sikerült elriasztania vagy elhajtania a nyilasokat. Az egyik lakó, Lőrinc István felesége így emlékezett: „Egyik reggel két nyilaskeresztes tiszt bukkant fel, hogy fiatal zsidókat vigyenek magukkal. Kilestem az ablakon, megláttak, és megparancsolták nekem és a barátomnak, hogy menjünk le. Kövér úr közbelépett, a fegyvereik elé állt, elkezdett kiabálni, és süketnek tettette magát. Végül a két tiszt kétségbeesett, és továbbállt egy másik épületbe... Hálás vagyok neki, amiért megmentette az életemet.”

Sándor az épület alagsorában is rejtegetett zsidókat. Dr. Vihar Judit épphogy megszületett, mikor az épületben élő szülei elrejtőztek az alagsorban. Később, amikor a szülők úgy döntöttek, hogy elmenekülnek, Sándorra bízták minden vagyonukat, aki biztonságban megőrizte azt a család háború végeztével történt visszatértéig. Fenyő Ágnes édesapjáról mesélt, aki 1935 óta élt az épületben, és azután is visszatért oda, miután megszökött a kényszermunka elől. „Sándor beengedte az épületbe, és úgy tett, mintha nem ismerné. Az alagsorban bújt el... Sándor nyilvánvalóan tudott róla, sőt arról is, amikor édesapám titokban elhagyta az épületet a nagynénémmel, hogy a Vadász utcában keressenek rejtekhelyet. Sándornak óriási szerepe volt a szökésükben, hiszen ő tudta, mikor biztonságos kimenni az utcára.”

A kockázat, amelyet Sándor az épület lakóiért felelős emberként vállalt, óriási volt. Ennek ellenére folyamatosan segített, sőt még azt is megkockáztatta, hogy a gettóba vigyen élelmiszert az internált zsidóknak. A felszabadulást követően, amikor a túlélők visszatértek az épületbe, Sándor étellel és ruhákkal segítette őket, és természetesen visszaadta nekik a tulajdonukat.

1961-ben, nyugdíjazásakor az épület lakói ajánlólevelet írtak neki: „Ön több mint húsz éven keresztül végezte munkáját hűségesen és odaadóan, de állhatatossága még inkább megmutatkozott a háború nehéz időszaka alatt, amikor megvédte az épület lakóit, és üldözött férfiak, nők és gyermekek életét mentette meg, a sajátját nem féltve.“

Kövér Sándort a Yad Vashem Intézet 2010-ben Világ Igaza kitüntetéssel jutalmazta.