Reszeli Zsuzsanna és Karolina

Képgaléria: 
A Kádár család

Anya és lánya együtt mentenek

A zsidó Kálmán család, szerencséjükre, a fővárosban laktak az 1945 előtti Magyarországon. Így amikor Horthy kormányzó a semleges államok és a szövetséges kormányok nyomására felfüggesztette a budapesti zsidók deportálását, Kálmánékat nem szállították el az auschwitz-birkenaui megsemmisítő központba.

1944 májusában a tizennyolc éves Kálmán Istvánt munkaszolgálatra hívták be. A nyilas hatalomátvételt követően egyik kimenője alkalmával meg akarta látogatni szüleit, de otthon csak az édesanyját találta, aki elmondta, hogy apja elrejtőzött. Az anya viszonylagos nyugalmát az adta, hogy sikerült svájci védlevelet szereznie. A helyzetet látva István úgy döntött, hogy megszökik a kényszermunkáról. Magyar honvédségi egyenruhát és hamis papírokat szerzett magának, amelyekkel viszonylag szabadon tudott mozogni. Egy ifjúsági szállón bérelt ágyat. Mivel féltette a nemzetközi gettóban lévő édesanyját, elhatározta, hogy biztonságos menedéket szerez számára.

Reszeli Zsuzsanna a háborút megelőzően számos zsidó családnál szolgált, mint szobalány, szakácsnő és házvezetőnő. Kádárék innen ismerték őt, és ebben a vészhelyzetben István megszerezte egy ismerősétől az asszony címét. 1944. november 21-én bekopogott hozzá és a segítségét kérte. Zsuzsanna készséggel segített, sőt a leánya, az egyébként törpe növésű Karolina rábeszélésére abba is beleegyezett, hogy Kádár Istvánt is befogadják. A bátor asszony arra is hajlandó volt, hogy elmenjen arra a szállásra, ahol István lakott és a matracából elhozza az odarejtett iratokat is.

Kádár István és édesanyja Reszeliék otthonában töltötte a következő heteket, miközben gyakran felkereste egy másik rejtekhelyen bujkáló édesapját is. Kádárné egy súlyos bombázást követően a főváros ostromát megmentőivel vészelte át egy nyilvános óvóhelyen, de a lelepleződést szerencsére elkerülték. Közben István folyamatos életveszélyben volt a bombázások miatt, egy alkalommal a szoba sarkát is elvitte egy bomba, de a fiatalembernek nem történt baja. Így élték túl a háborút. Kádárék a háborút követően elhagyták Magyarországot, de megmentőikkel folyamatosan tartották a kapcsolatot.

Amikor Reszeliék 2007-ben a Wallenberg díjat megkapták, akkor Kádár István megmentőit hősöknek, Karolinát pedig „Picur” beceneve ellenére „Óriás”-nak nevezte.

Reszeli Zsuzsannát és Karolinát a Yad Vashem 2010-ben a Világ Igaza díjjal tüntette ki.

Reszeli Zsuzsanna és lánya, Karolina megkapták a Wallenberg díjat is, mint hősies női embermentők.

Zsuzsanna habozás nélkül kész volt segíteni rajtuk, befogadta őket otthonába. Lánya, Karolina megértette, hogy bajban vannak. Karolina meggyőzte édesanyját, hogy Istvánt is fogadják be. Zsuzsanna azonnal beleegyezett, és magára vállalta azt a feladatot is, hogy visszaszerezze István igazolványát, amit még korábban a szálló matracában rejtett el. István a Reszeli család otthonában maradt, miközben édesapja menedékén is sok időt töltött. December végére a főváros elleni bombázások gyakoribbá váltak, István anyja ezért elment jótevőivel egy óvóhelyre, ahol az éjszakákat is töltötte. Anya és fia a háború után elhagyta Magyarországot, megmentőikkel kapcsolatuk folyamatosan fennmaradt.