Reviczky Imre

Képgaléria: 
Reviczky Imre

A becsület lovagja

Hogyan válik egy hivatástudattal rendelkező magyar katonatiszt a Világ Igazává? Ennek példája Reviczky Imre, aki a Monarchia katonatisztjeként kezdte pályafutását. Az erdélyi nemesi családban, a Millenium évében (1896) született. A Honvéd és Hadapród Iskolát Nagyváradon végezte, a diplomázást követően, 1916-ban az erdélyi frontra küldték, ahol a benyomuló román hadsereggel szemben folytak a harcok. Az első világháborút követően a Reviczky család birtokai Csehszlovákiához kerültek. A család ennek ellenére képes volt a felszínen maradni, mert Imre zsoldot kapott a hadseregtől. A trianoni békeszerződés a magyar honvédség létszámát is korlátozta, így Reviczkynek is távoznia kellett sorállományból. Vidéken kapott testnevelő tanári állást, ami eléggé méltatlan volt rangjához és végzettségéhez, de az egzisztenciális létezéshez szükséges volt.

1931-ben visszatért a hadsereg kötelékébe, mert a katonatiszteket érintő korlátozásokat fokozatosan feloldották. Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépését követően a keleti frontra vezényelték. Egységének élén a partizánok elleni küzdelemben kellett volna részt vennie, de hamarosan hazaküldték, mert nem volt hajlandó alkalmazni azokat az elrettentő módszereket (ide tartozott a túszok kivégzése, falvak legyilkolása és kifosztása), amelyeket elvártak az elöljárói. Hamarosan egy nagyobb munkaszolgálatos egység parancsnoka lett, amely a ?megbízhatatlannak? bélyegzett nemzetiségiekből, szociáldemokratákból és legfőképpen a faji alapon kirekesztett zsidókból állt.

A Don-kanyarban bekövetkezett katasztrófát követően a magyar hadvezetés elrendelte, hogy a zsidókkal ugyanúgy kell bánni a hadsereg kötelékében, mint a honvédekkel (persze fegyvert tovább sem foghattak). Ennek a változásnak, ami Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter nevéhez köthető, volt köszönhető, hogy Reviczky Imrét kinevezték az erdélyi X. munkaszolgálatos zászlóaj parancsnokává. Így 30-50 ezer közé tehető azoknak a munkaszolgálatosoknak, túlnyomó többségükben zsidók, a száma, akik az irányítása alá tartoztak. Reviczky radikális változásokat hozott az irányítása alatt álló katonai egység életében: megbüntette a kegyetlenkedő századparancsnokokat, engedélyezte, hogy a muszosok szabadságra menjenek, betartatta a szabályokat és elérhetővé tette az orvosi ellátást az addig abban nem részesülő zsidók számára is.

Pozícióját a német megszállást követően is megtarthatta. Több ezer olyan férfit is behívatott munkaszolgálatra, akik kívül estek a sorköteles korosztályon (18 év alattiak és 48 év felettiek). Ezzel sokakat megmentett az auschwitz-birkenaui deportálástól és a haláltól. Ezért a ?zsidóbérenc? viselkedéséért a nyilas hatalomátvételt követően letartóztatták és Sopronkőhidára szállították. A fegyházban raboskodott többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre és Jávor Pál is.

Miután véget ért a nyilas uralom Magyarországon Reviczky is kiszabadult és ezredessé léptették elő. A kommunista fordulat után megváltozott a helyzete. Le ugyan nem tartóztatták, de nyugdíjazták (1950-ben), majd indoklás nélkül megfosztották nyugdíjától (1952-ben). Utolsó éveiben egy állami vállalatnál (TÜKER) volt kénytelen szenet lapátolni, noha 75%-os hadirokkanttá volt nyílvánítva. Számos általa megmentett ember igyekezett neki segíteni, mivel azonban külföldön éltek (többnyire Izraelben vagy Romániában) nem sokat tehettek. A Magyarországon élő megmentettjei nem tudtak vagy nem mertek neki segíteni, noha ő és családja teljesen elszegényedtek. Reviczky 1957-ben halt meg, elismerése és ünneplése csak halálát követően kezdődött el. A jeruzsálemi Yad Vashem Intézet 1965-ben kitüntette a Világ Igaza címmel.

Egy cikk arról, amikor Királyhelmecen emléktáblát avattak Reviczkynek