Rábl Dezső és felesége

A deportálás elől mentettek gyerekeket

Dr. Rábl Dezső és felesége Budapesten éltek és jó barátságot ápoltak a rákosszentmihályi Zala családdal. A zsidó származású Zala család tagjai, hogy elkerüljék a kirekesztést már 1938-ban megkeresztelkedtek. Ennek ellenére 1944 tavaszán nekik is viselniük kellett a sárga csillagot, be kellett menniük a rákosszentmihályi gettóba. A település akkor még önálló volt közigazgatásilag Budapesttől, ezért az ott élő zsidókat 1944. június 30-án átszállították a budakalászi gyűjtőtáborba, ahonnét július 5-6-án Auschwitz-Birkenauba deportálták őket.

Zaláék, a szülők, a nagymama és a két gyermek, a tizenegy éves György és az ötéves Klára sorsa tulajdonképpen meg volt pecsételve. Az édesanya, aki nagyon agilis volt, még a gettóban meggyőzte arról a gettó parancsnokát, hogy engedje el a gyerekeket. A parancsnok elfogadta az anya érveit, viszont szabott egy feltételt: a szülőknek találniuk kell valakit, aki befogadja a gyerekeket. Egyetlen telefonra volt engedélyük, az anya pedig a család régi barátját, dr. Rábl Dezsőt hívta fel. Érdekes módon őt éppen ezekben a napokban, 1944. június 28-án léptették elő az Iparügyi Minisztériumban, királyi műszaki főtanácsosból miniszteri tanácsossá. Egyébként őt a gettó parancsnoka is ismerte.

Rábl azonnal elküldte fiatal cselédlányukat a gyerekekért. Ő és felesége, Ida úgy gondoskodtak Gyuriról és Kláriról, mint a saját gyermekeikről. Amikor a főváros bombázása miatt el kellett hagyniuk a házukat, a gyerekekkel együtt vidékre költöztek. Mátrafüreden is óvták és védelmezték a két gyermeket. Így György és Klára, ellentétben a szüleikkel, túlélték a háborút.

Mivel a Zala szülők elpusztultak a holokausztban, ezért Ráblék addig viselték a gyerekek gondját, amíg egy árvaház be nem fogadta őket.

Rábl Dezsőt és feleségét, Idát a Yad Vashem 2010-ben a Világ Igaza címmel tüntette ki.