Majoros Gyuláné
Egy igaz háziasszony
A Rákoskeresztúron (amely 1950 előtt nem tartozott Budapest közigazgatási területéhez) élő Majoros Gyuláné, akit lánykori nevén Pesa Erzsébet egyszerű háziasszony volt, mégis számos zsidónak nyújtott segítséget a vészkorszak idején.
Először Simsovits Hermann és két kisgyermekének, akik a kassai gettósítás elől menekültek a magyar főváros közelébe, nyújtott segítséget. Saját lakásában rejtette el őket. Amikor egyre veszélyesebbé vált a helyzet, akkor a kisgyermekeket egy szintén rákoskeresztúri ismerősénél bújtatta el.
1944 nyarán, amikor a budapesti zsidókat csillagos házakba költöztették, akkor Erzsébet minden igazolványát átadta Simsovits Hermann egyik rokonának, Benedek Ilonának. Ezzel a nő életét mentette meg.
1944 októberétől, a nyilas hatalomátvételt követően Majorosné a háromtagú Reiner családot, Miklóst, feleségét és kétéves kislányukat, Ágnest fogadta be és bújtatta el a saját rákoskeresztúri lakásán. A felszabadulásig élelmezte a menekülteket és gondoskodott róluk.
Majoros Gyuláné Pesa Erzsébetet a Yad Vashem Intézet 1980-ban a Világ Igaza címmel tüntette ki.