Embermentők emlékműve

Az Élet Menete Alapítvány - Embermentők emlékműve

Remembering the Righteous Among the Nations

Az Embermentők emlékművet Az Élet Menete Alapítvány állíttatta 2020. július 1-én azzal a céllal, hogy Budapest szívében, a volt csillagos házak közelében emléket állítson minden olyan Igaz Embernek, magyarnak és külföldinek egyaránt, aki a II. világháború idején élete kockáztatásával, esetenként feláldozásával mentette az üldözötteket.

Az embermentők hősök voltak. Hősök a tetteik miatt, de abban a tekintetben is, ahogyan a héber nyelvben megjelenik a kifejezés: hős az, aki nem csak az ellenség, a körülmények, hanem saját maga felett is győzelmet tud aratni.

A Világ Igazai nem csupán a nácikat, hanem saját családi hátterüket, neveltetésüket, gondolkozásmódjukat, érzéseiket, egyszóval önmagukat is legyőzték annak érdekében, hogy segítsenek az üldözött és halálra ítélt zsidókon.

Jóval kevesebben voltak, mint az elkövetők és a közömbös szemlélők, éppen ezért, sokkal jelentősebb az, amit tettek.

          “Aki egy életet megment, az egész világot menti meg.” / Talmud /

Az Emlékmű megvalósítását támogatta: Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat, Budapest Főváros Önkormányzat, Budapesti Zsidó Hitközség, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, Miniszterelnökség.

                    EMLÉKEZNI ÉS EMLÉKEZTETNI MINDANNYIUNK KÖTELESSÉGE!

Kelemen Zénó műalkotása:

A II. Világháború üldözöttjeinek megmentőire emlékező köztéri emlékmű.

Az idő múlásának távlatából 1939 őszétől 1945 tavaszáig tartó embertelen cselekedetek történései mellett, ha halványan is, de kirajzolódnak a segítő kezek. A kutatások révén, az érintettek egyre nagyobb számban hozzáférhető visszaemlékezései, valamint az iratok titkosításának elévülésével elérhetővé váló kordokumentumok alapján, ráláthatunk a létező emberségességre.

Egyre inkább megváltozik a viszonyunk (és ez hatványozottan igaz a fiatal generációra) a történelemhez és benne az események feldolgozását szolgáló emlékezeti helyek kialakításához. Az idő előrehaladtával, és a valós események testközeli megélésének távolodásával az elmúlt évezredben elfogadott emlékmű szimbólum - és jelképrendszerek megváltoznak. Az emlékmű helyét szépen lassan átveszi a modern kor által megalkotott „emlékezeti hely” fogalma, ahol már az emlékezet önmagát kezdi megtestesíteni.

Az emlékjel központi eleme a prizma, mely megakasztja, elmeire bontja és szilánkokká töri a fényt. A fénytörés által a szobor belsejében megjelenő színspektrum/szivárvány már bent a zugban/menedékhelyen, mint a remény és vágyakozás képe jelenik meg. Bentről kifelé nézve a prizma egy ablak is lehet, padlás vagy pinceablak. És itt jelenik meg a plasztika jelentésének újabb rétege a plasztika tömeg formálásában. Kiinduló pont a templom/ház alap geometrikus képe. Az alapforma meghasad, kitekeredik és átfordul, a tömeg összeborul. A templom/ház, védelemül szolgáló helyként jelenik meg. Menedék, ahol meg lehet pihenni és akár el is lehet bújni. A remény helye. De ez egy kifordított hely/ház érzékeltetve, hogy ebben a feje tetejére állított időben, sok minden más volt, mint aminek látszott. Ezt az abnormális élethelyzetet erősíti a szobor ellentétes színvilága is, mely a fekete-fehér, jó-rossz, félelem, bátorság, üldözöttség-remény ellentétpárjaira reflektál.