Ocskay László
A magyar Schindler
A magyar Schindlernek is nevezett katonatiszt élete éppen olyan fordulatos, mint az egész magyarországi 20. század története. A régi nemesi családból származó Ocskay (egyik őse Rákóczi híres-hírhedt brigadérosa volt, akinek történetét Jókai Mór is feldolgozta) a katonai pályát választotta. Az első világháborút követően a Nemzeti Hadseregnek is a tagja lett, majd a konszolidációt követően, és a trianoni békediktátum eredményeként, civil pályára lépett: egy amerikai olajcég alkalmazottja lett.
Amikor 1943-ban visszakérte magát a Magyar Királyi Honvédségbe tényleges szolgálatra, feltehetőleg már a munkaszolgálatosokon való segítség motiválta. A 101/359. számú, úgynevezett ruhagyűjtő század parancsnoka lett. A munkaszolgálatosok feladata volt, hogy a német hadsereg számára gyűjtsenek, tisztítsanak és javítsanak ruhákat. A kezdetben mintegy kétszáz főből álló alakulatot 1944 végére 2500 főre töltötte fel, amelyben nem csupán férfiak, hanem nők is gyereke is védelmet találtak. A létszámgyarapodás volt az oka annak, hogy a Síp utcából a mai Radnóti, akkor Zsidó Gimnáziumba tették át a székhelyüket. A nyilas hatalomátvételt követően Ocskay valahogyan rávette a fővárosba szorult Waffen-SS alakulatok egyikét, hogy védelmezzék, az egyébként a németek számára hasznos munkát végző, munkaszolgálatos alakulatot. Így sikerült a Vörös Hadsereg megérkezéséig megvédelmeznie az üldözötteket, amelynek tagjai majdnem ?málenkij robot?-ra hurcolták el a század férfi tagjait.
A háborút követően, mint volt katonatisztet, aki ráadásul nemesi származású és nyugati kapcsolatokkal rendelkező személy volt, meghurcolták, ezért 1948-ban elhagyta az országot. Az Egyesült Államokban élt, történetét nem ismerték, éjjeliőrként dolgozott. Mire az általa megmentettek felfedezték és felkarolták volna, 1966-ban egy betegség miatt meghalt.
A Yad Vashem Intézettől megkapta a Világ Igaza elismerést, Budapesten a Városligetben szobra, a Radnóti Gimnázium falán emléktáblája látható, utcát is neveztek el róla.
További cikkek Ocskay Lászlóról: