Zámbó Mária

A hazavezető házvezetőnő

Zámbó Mária a budapesti Schwarz családnál volt házvezetőnő. 1944 júniusában a zsidóknak, köztük Schwarzéknak el kellett hagyniuk otthonukat és csillagos házba költözni. A nagymama, az anya és a nyolc éves Veronika elhagyták otthonukat. A kényszerlakhelyen Zámbó Mária folyamatosan ellátta őket élelmiszerrel, és amire csak szükségük volt azt igyekezett beszerezni számukra. A nyilas hatalomátvétel után, október második felében, Schawarzék egy a Nemzetközi Vöröskereszt által védett házba költöztek Kőbányára, a mai Lámpagyár utcába.

A nyilas pártszolgálatosok azonban hamarosan munkaszolgálatra hurcolták Veronika édesanyját, a kislányt pedig a november végén létrehozott pesti gettóba vitték. Amikor Zámbó Mária éppen élelmiszert vitt nekik, akkor csupán a nehezen mozgó, beteg és idős nagymamát találta a lakásban. Azonnal magával vitte a maga Mária-Valéria telepi (a város egyik legszegényebb negyede volt ott, tulajdonképpen egy nyomortelep) szoba-konyhás lakásába.

Veronika édesanyja megszökött a halálmenetből, visszatért Budapestre és megkereste Máriát. A volt házvezetőnő elmondta neki, hogy a kislányt a gettóba vitték. Az édesanya szerzett hamis papírokat és Máriával együtt elment a gettóba, hogy megkeressék Veronikát. Meg is találták és kimentették a falak közül. Zámbó Mária mindhármukat befogadta és nála érték meg Budapest felszabadulását.

A háború után a Schwartz család tagjai, Veronika is, akit asszonyként Szána Károlynénak hívtak, tartották a kapcsolatot megmentőjükkel.

Zámbó Máriát 2004-ben tüntette ki a Yad Vashem a Világ Igaza címmel.