Lőrincz Balázs és Mária

Egy bányászcsalád bátorsága

Az ötgyermekes Lőrincz bányászcsalád a Borsod megyei Sajógalgóc községben élt. 1944. november 5-én a családfő a házukhoz közeli erdőbe ment, hogy egy elhagyott vadászházat megnézzen arra az esetre, ha a családnak menekülnie kell a front elől. A vadászházban Lőrincz Balázs négy agyonfázott és éhező munkaszolgálatos zsidót talált. Megnyugtatta őket, majd hazament, meleg étellel és takarókkal tért vissza. Ezután a családfő minden nap ellátta a bujkálókat étellel.

Az egyik nap az erdőben bujkáló emberek bementek Lőrinczékhez ebédelni, amikor az egyik szomszéd figyelmeztette őket, hogy Putnok községből németek és nyilasok érkeztek a faluba, hogy szökött munkaszolgálatosokat és magyar katonákat kutassanak fel. Az akkor 20 éves Lőrincz fiú a négy zsidó férfivel a ház kertjében levő pincében egy bányászlámpa fényénél várták a sötétedést, hogy visszamenjenek erdei rejtekhelyükre, amikor betörtek az udvarra az üldözők. A bujkálók eloltották a lámpát és a sötétben várták, hogy mi lesz velük. A családfő mindent tagadott, szerencsére a nyilasok nem találták meg őket és így Lőrincz család szökött katonafia és a szökevények is életben maradtak.

Az éj leple alatt a Lőrincz fiú és a négy bujkáló férfi az erdő távolabbi részében egy földalatti bunkert ásott és még három hétig, az orosz katonák érkezéséig ott tartózkodott. Közben a nagylány, Lőrincz Margit vitte az élelmet nekik és így mindannyian megmenekültek.

A négy megmentett munkaszolgálatos neve: Weisz (Valló) Pál, Havas István, Glückman Zoltán, Kőrösi István.

Lőrincz Balázs é felesége Mizerák Mária 2005-ben kapták meg a Világ Igaza címet a Yad Vashem Intézetttől.