Bécsy Lászlóné

Egy fiatal lány bátorsága

Seres Mária Róza, a későbbi Bécsy Lászlóné, miskolci születésű, fiatal lányként Budapesten keresett munkát az 1940-es években. A huszonéves lány, különböző könyvesboltokban dolgozott, majd a Tinódi Étteremben. Bérelt lakásban lakott Mátyásföldön és ott ismerkedett meg 1944 elején Strasser Hédivel (később: Grünfeld Miklósné). Mivel az üldözött lánynak nem voltak megfelelő papírjai, azaz minden igazoltatásnál kiderülhetett, hogy ő zsidó, ezért Mária főbérlője, a lakástulajdonos Lengyel Gyuláné arra kérte Máriát, hogy szerezzen neki dokumentumokat. Hédi halálos veszélyben volt, hiszen a mátyásföldi zsidókat 1944 júliusának elején deportálták az auschwitz-birkenaui haláltáborba.

Mária úgy döntött, hogy odaadja a saját papírjait Hédinek, akit a későbbiekben, úgy mutatott be mindenkinek, mint saját unokahúgát. A két lány, hogy az őket ismerő szomszédok esetleges feljelentéseit elkerülje Kispestre költözött. A háztulajdonos Lengyel Gyuláné, aki szintén zsidó volt, Mária édesanyjának papírjaival Kistarcsára költözött és ott élte meg a háború végét. Strasser Hédi a háborút követően férjhez ment Grünfeld Miklóshoz, majd a háború után először Kanadába mentek, végül az Egyesült Államokban telepedtek le.

A Yad Vashem 2001-ben Világ Igaza kitüntetéssel ismerte el Bécsy Lászlóné Seres Mária Róza bátorságát.