Murányi Rózsa

Nagyvárad Rózsája

Miután a németek megszállták Magyarországot a zsidók helyzete tragikussá vált a kollaboráns magyar kormány politikája következtében. Murányi Rózsa akkor Nagyváradon élt. 1944. április 23-tól nyolc zsidót bújtatott egészen a város felszabadulásáig, október 12-ig.

A megmentettek a gettóba költözés előtt „tűntek el” Rózsa egy szobás lakásában és a mellette lévő boltban. A bujkálók az egységüktől megszökött munkaszolgálatosok és családtagjaik voltak: Szabó Nahum és testvére, Anna; Seidenfeld Naftali az unokatestvérük. Ott rejtőzködtek továbbá Sik Israel, Steinmetz József, Schwimmer Károly és testvére Anna, és ez utóbbi lánya Eszter.

Murányi Rózsa a boltban lévő pultok mögött alakította ki a rejtekhelyeket. Udvarszomszédjai, akik természetesen nem zsidók, hanem keresztények voltak, semmit nem tudtak a nyolc bujkálóról. Rózsa ugyanis éjszaka gondoskodott a rejtőzködők szükségleteiről. Noha házát többször is átkutatták, mégsem fedezték fel a megmentetteket.

A háború után Murányi Rózsa férjhez ment a túlélő Klein Kálmánhoz és vele együtt vándorolt ki Izraelbe.

Murányi Rózsát a Yad Vashem 1969-ben a Világ Igaza címmel tüntette ki.

Murányi Rózsát megemlíti egy, a nagyváradi zsidók történetét bemutató honlap is.