Mészáros Erzsébet

Antiszemita család embermentő gyermeke

A moholi Mészáros Erzsébet története fontos példája annak, hogy egy ember annak ellenére is dönthetett helyesen, ha a családja elkötelezett antiszemita volt is. Hősünk családja annyira komoly antiszemita volt, hogy a faluban a deportálásokat követően előre elkészített listák alapján indultak el fosztogatni zsidó szomszédjaik házait.

Mészáros Erzsébet, aki ifjú korában zsidó családoknál is cselédként dolgozott, a német megszállást követően ismerkedett meg Budapesten a Grosz családdal. Mivel a fővárosban tejtermékkel házalt ezért sok otthonba beengedték. Groszék húszéves lánya, Judit éppen hangosan zokogott, amikor Erzsébet odaért hozzájuk. Amikor megkérdezte, hogy a mi a bánata oka, a fiatal nő így válaszolt: „Zsidó vagyok, ezért meg fogok halni!”

Mészáros Erzsébet nagyon megsajnálta a lányt és még aznap magával vitte a falujába. Néhány nappal később a lány anyját, Ágnest is levitte magához. Mindkét nőt elrejtette a saját házában, álnéven és hamis iratokkal. A szomszédoknak azt mondta, hogy a két nő a bombázások miatt menekült el a fővárosból.

Néhány hónappal később a szomszédok feljelentették az asszonyt, hogy zsidókat bújtat. A helyi csendőr kivallatta a Juditot és Ágnest, keresztkérdéseket tett fel nekik és alaposan megvizsgálta az irataikat. Gyanakodott, de nem tartóztatta le őket, hanem utasítást adott, hogy másnap jelentkezzenek a helyi csendőrőrsön.

Erzsébet segítségével Groszék éjszaka, járatlan utakon elvezette egy távoli vasútállomásra. Vonattal felutaztak Budapestre, ahol a két nő biztos menedéket talált és túlélték a vészkorszakot.

A háború után Mészáros Erzsébet a következő módon indokolta meg, hogy miért segített a számára ismeretlen zsidóknak: „Embernek néztek, és én is embernek tartom a zsidókat.”

A Yad Vashem 1987-ben a Világ Igaza címmel tüntette ki Mészáros Erzsébetet.