Lukács Anna

Egy embermentő család

Az 1910-ben született Lukács Anna hosszabb időt töltött el Belgiumban, majd 1938-ban hazatért Magyarországra. 1942-től a Katona családnál dolgozott, mint a gyermekek nevelőnője. Katona Istvánt, aki a Gizella Gőzmalom vezérigazgatója volt, behívták munkaszolgálatra. Ekkor Anna a két Katona gyerekkel Párkányra utazott a rokonokhoz, majd amikor az ott-tartózkodásuk veszélyessé vált, a gyerekekkel együtt saját anyjához, Lukács Kálmánnéhoz akart utazni Tiszaföldvárra. A veszélyt az jelentette, hogy miközben a párkányi zsidók, köztük a Katona nagyszülők, begyűjtése és deportálása zajlott a helybéliek firtatni kezdték a gyerekek kilétét. Közben Anna a saját iratait odaadta a gyermekek édesanyjának, amelyekkel az asszony el tudott rejtőzni Budapest. Anna nem tett le a Tiszaföldvárra utazásról, ehhez a bátyját, Kálmánt kérte meg, hogy kísérje el őket, mert akkor Kálmán éppen a katona idejét töltötte és az utazás így biztonságosabb volt. A két Katona gyerek másfél évig, 1945 tavaszáig lakott a Lukács mamánál, aki ellátta őket Annával együtt mindaddig, míg a szüleik el nem jöttek a gyerekekért. Közben a gyerekek súlyos fertőző betegségbe estek, de Anna odaadó ápolásának köszönhetően meggyógyultak. Katona Marianna és Péter 1956-ban elhagyta Magyarországot, Marianna Berlinben, Péter Washingtonban él.

Lukács Annát, testvérét Kálmánt és édesanyjukat 2001-ben a Yad Vashem Intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki, amelyet az akkor 92 éves Annának adtak át.