Golopencza Illés

Képgaléria: 
Golopencza Illés fiával, Pállal

Az életmentő légoltalmi parancsnok

Golopencza Illésről (1901-1994) és az 1944-ben történtekről Vitray Tamás „Kiképzés” című művében emlékezett meg. Ő is egyike a légoltalmi parancsnok által megmentetteknek.

A német megszállást, 1944. március 19-ét, követően a magyar légtér is a harci cselekmények helyszínévé vált. A Szövetségesek bombatámadásait a polgári lakosság az óvóhelyeken igyekezett átvészelni. A házat június közepén csillagos házzá nyilvánították. A zsidó lakosokat kijárási tilalom is korlátozta abban, hogy elhagyják az épületet. A kijelölt órákon kívül nem mozdulhattak ki otthonaikból. A csillagos házban élő zsidókkal jól bánt és azt is elnézte, amikor némelyek megszöktek, hogy illegalitásba vonuljanak. Golopencza hajlandó volt a lakólistát is meghamisítani, hogy a hatóságoknak ne tűnjön fel a menekültek hiánya.

A nyilas hatalomátvételt követően, 1944. október 16. után, amikor a nyilas bandák behatoltak a csillagos házakba és válogatás nélkül elhurcolták az embereket a halálmenetekben a Harmadik Birodalomba vagy a Duna partjára kivégezni, Golopencza menedéket nyújtott számos üldözöttnek. Némelyeket a ház pincéjében kialakított rejtekhelyen bújtatott el, másokat az első emeleten lévő, a Nemzetközi Vöröskereszt által üzemeltetett kórházban, de az is előfordult, hogy a saját lakásában bújtatta el az áldozatokat. A Vöröskereszttől szerzett táblát látható helyen rakta ki az épületben, ezzel azt az illúziót keltve, hogy az egész épület a Vöröskereszt oltalma alatt áll.

Egyik megmentettje a 11 éves Weisz Tamás volt, akit a pincében egy lefordított vesszőkosár alatt bújtatott. Brickmann (később) Bajor Olga nyomában a halálmenetet is képes volt követni, majd Gönyűnél kimentette a lányt a menetből. Budapesten bújtatta, majd a háború után össze is házasodtak. A Golopencza által felügyelt házban 260 zsidó lakott, a háború után 150-en levélben is megköszönték a bátor légoltalmi parancsnoknak a hősiességét.

Fia, Dr. Golopencza Pál a következő szavakkal emlékezett édesapja hősies tetteire: „Édesapámék a Csanády utca 21-ben éltek. Ezt a gangos újlipótvárosi épületet a vészkorszakban csillagos háznak jelölték ki. Az ide bezsúfolt zsidókat két keresztény ember „felügyeletére bízták”. Miszt István a házmester, apán pedig a légoltalmi parancsnok volt. Nekik kettőjüknek „kellett betartatni” a nyilasok rendeleteit. Szabotálták is a végrehajtást. A nyilas razziák alkalmával édesapám a pincében kialakított vöröskeresztes kórház ágyaira fektette a férfiakat. Élelmiszert szerzett az éhezőknek. Gyermekeket bújtatott. Nem gondolt egy percig sem arra, hogy saját és családja életét teszi kockára tetteivel. A háború befejezése utáni években 150 köszönőlevelet kapott a megmentettektől. Édesapám itt a Csanády utcai házban ismerte meg édesanyámat – Dr. Bajor Olgát – aki az egyike volt a megmentetteknek. Olyan 30 éves lehettem, amikor tudomást szereztem embermentő munkásságáról. 1992-ben pedig elkísérhettem Őt egy delegációval Izraelbe a megemlékezésre. Emléktábláját a Csanády utca 21. szám alatt ház falán 2005. október 24.-én avattuk fel.”

A visszaemlékezést egy olvasónk, Sztorma ajánlotta figyelmünkbe, köszönjük

Golopencza Illés emléktáblája