Sorg Jenő

Képgaléria: 

A spanyol képviselet vészkorszak idején történt működésével kapcsolatos, az előbbiekben ismertetettől független, másik családi vonatkozású történetem Sorg Jenőről szól, aki édesapja Sorg Lászlónak, aki pedig unokatestvére Polcz Anikónak, akivel 1987-ben kötöttünk házasságot, akkor még mit sem tudva családjainknak a spanyol embermentéssel kapcsolatos külön-külön szerepéről.

A történet – valójában csak egy levéllel kapcsolatos epizód - kontextusának szemléletesebb ismertetése, a figurák mozgatórugóinak mélyebb megértése céljából régebbi időkről fogva kezdem az elbeszélést.

Sorg László és Polc Anikó közös őse a Galíciából származó Sacher Gusztáv, aki bécsi hadmérnöki tanulmányait szakította meg, hogy beálljon Kossuth seregébe, ahol tüzér hadnagyi rangig vitte. A szabadságharc leverése után Smolinsky néven bujdosott Nyugat-Európában, egyebek mellett házitanító volt a Koh-I-Noor írószermárkát gyártó Hartmudt családnál, majd miután amnesztiát kapott, Budapesten megnősült, és reálgimnáziumi matematikatanárként vonult nyugdíjba, 1897-ben hunyt el. Több fia és leánya született, akik a későbbiekben a magyarosítási hullámban anyjuk nevét vették fel, így lettek Bárczyak.

Sorg Jenő feleségének, Erzsébetnek az édesapja Bárczy Gusztáv, a Rózsavölgyi Zeneműkiadó társtulajdonosa, egyebek mellett Claude Debussy budapesti vendéglátója volt. Neki még egy lánya született Judit, aki Gyürky grófné lett. A lányok nagybátyja, Gusztáv egyik testvére pedig Bárczy István, a Monarchia Budapestjének polgármestere és utolsó  főpolgármestere, (1910-től 1919-ig), majd 1920. március 15-ig a Huszár kormány „Nemzeti Demokrata Polgári Párt” által delegált igazságügy minisztere, népszerű, Krúdy Gyula által is megörökített liberális politikus, nevét utca őrzi az V. kerületben és tér a Wekerle telepen.

Miniszterként a fehérterror bűncselekményeinek feltárását, A Prónay féle különítményesek megbüntetését szorgalmazta, másrészt nem volt hajlandó beállni abban a kórusba, amely Trianonért a zsidókat próbálta felelőssé tenni, ezért – szó szerint - a szélsőjobb céltáblájává vált. 1922. április 3-án az ÉME (Ébredő Magyarok Egyesülete) bombamerénylettel szándékozott meggyilkolni őt és liberális- demokrata politikai barátait, egy nagygyűlésen, de a bomba téves időzítésénél fogva ő nem sérült meg, viszont nyolc – köztük hat zsidó – ártatlan polgár odaveszett a Dohány u. 76. szám alatti Erzsébetvárosi Kör elleni véres akcióban. Az ő temetésükön szólalt fel gróf Apponyi Albert aki ott jelentette ki: „Arra az államhatalomra, amelyre nem számíthat mindenki, nem számíthat senki” gróf Andrássy Gyula pedig arra hívta fel a figyelmet az eset kapcsán, hogy „gyilkosságok csak ott történhetnek, ahol szabadon járnak a gyilkosok.” (lásd: Szinai Miklós: Egy fénykép, Gróf Apponyi Albert és a Dohány utcai bombamerénylet)

Bárczy István Piroska nevű leánya Zilahy Lajoshoz ment feleségül. A korra jellemző politikai, spirituális, ideológiai zűrzavart jellemzi, hogy Zilahy volt a Híd című angolszász orientációjú lap főszerkesztője 1944-ig, majd a Magyar Szovjet Művelődési Társaság első elnöke, eztán pedig az USA-be emigrált. Hasonló ellentmondásos eset a másik Bárczy lány, Gyürky Judit grófné kalandja. Szenvedélye a lovaglás, lótenyésztés volt, ménest tartott, amit emigrációjába is magával vitt, majd Virginiában e ménesen alapuló magyar ló tenyészetet alapított. Ugyanakkor a sors fintora, hogy az oroszok elől menekülő grófné lovainak megmaradását éppen az 1945-től Ausztriában állomásozó Vörös Hadseregnek köszönhette, tekintve, hogy kizárólag nekik volt ehhez szükséges ellátmányuk, és készségesen rendelkezésére álltak s kisegítették.

A Bárczy család tehát ezt a nyugatos, kozmopolita, liberális, polgári értékrendet teremtő, őrző szellemiséget képviselte, a szélsőjobb durva nyomása ellenére, illetőleg attól messze elhatárolódva.

Sorg Jenő ebbe a családba nősült be, mikor Bárczy Erzsébetet elvette. Ő maga szintén világlátott humanista, kiváló mérnök, emellett sportember volt. Angolszász orientációja megmutatkozott abban, hogy sportként a lovaspólót űzte; egyébként a sportágban csapattársa volt Horthy Istvánnak is. A sportbarátság persze a közös osztályhelyzetükből fakadt és nem a személyes szimpátiából.

Sorg Jenő anyagi helyzetét a Sorg Antal Rt., a kor legnagyobb hazai építőipari vállalatának vezetőjeként stabilizálta. Az övé volt Budapesten az első olyan ingatlan, amelyben fűtött úszómedence épült. Emellett építőanyag gyáraik voltak, és az övék volt Magyarország egyetlen kokszot előállító üzemének többségi részvénypakettje is. A német származású, a XX. századra teljesen elmagyarosodott család vállalkozása már a monarchia fellendítéséből is kivette a részét, számos bérpalota, középület mellett ők építették a Kőbányai Zsinagógát is.

A cég a háborús időkben már értelemszerűen nemcsak polgári, hanem hadi létesítmények kivitelezését is végezte, laktanyákat illetőleg óvóhelyeket létesítettek. Ezen szerepük ürügyként szolgált egy koncepciós perhez, melyet a háború után Sorg Antal, a cég alapítója ellen folytattak le, aki volt olyan naiv és jóhiszemű, hogy itthon maradt. Elképzelhetjük az ellene felhozott vádak „komolyságát”, ha belegondolunk, Tildy Zoltán elnöki rezidenciáját sebtében az elkobzott Sorg Villában rendezték be.

Tény, hogy a Sorg Rt-hez munkaszolgálatosokat is vezényeltek a hatóságok. Kutatásaim szerint három DEGOB (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság) jegyzőkönyvben (729, 742, 3007) rögzített vallomás tesz említést a részvénytársaságról, egy semlegesen, kettő – értelemszerűen a lehetőségekhez képest – inkább pozitívan emlékezik meg az ottani körülményekről, ill. az ott dolgozó keresztény alkalmazottak által tanúsított magatartásról. Ezen utóbbi tények szervesen illeszkednek a két családról kialakuló összképbe.

A Sorg családot annak tradicionális gazdasági tevékenysége értelemszerűen a kor elitjéhez kötötte, és a felső körökben forgolódó Sorg Jenő barátságot kötött Angel Sanz Briz spanyol ügyvivővel is, akinek embermentő munkáját tanácsokkal, kapcsolatokkal és pénzzel támogatta.

A történetem első részében említettem a 2015. őszi, Angel Sanz Briz emlékére tartott eseményeket. Tudtam, hogy Sorg Lászlónak vannak spanyol dokumentumai a vészkorszak idejéből, így magam szorgalmaztam Sorg László felé, hogy vegyen részt a Spanyol Nagykövetség és a MAZSIHISZ által rendezett kiállításon, ami szabadkozása ellenére aztán meg is történt, és az ott kialakult személyes kapcsolatok adtak új lendületet az emlékek további feltárásának, és ez vezetett oda is, hogy Sorg László és Paloma, Sanz Briz lánya régi ismerősökként köszönthették egymást az október 16-i emlékműavatáson.

Polcz Anikó levele a Spanyol Nagykövetségnek

Polcz Anikó levele magyarul

A szövegben említett DEGOB jegyzőkönyvek elolvashatóak az alábbi linkeken:

http://degob.hu/index.php?showjk_img=729

http://degob.hu/index.php?showjk_img=742

http://degob.hu/index.php?showjk_img=3007

Tóth Gábor