Giorgio Perlasca

Képgaléria: 
Giorgio Perlasca

A szélhámos embermentő

Az olasz üzletember nagyszerű példája annak, hogy az egykori fasiszta, a háború során üldözöttből, hogyan tudott embermentővé válni, azok közül is az egyik legkreatívabbak közé tartozott, aki több mint ötezer magyar zsidó életét mentette meg.

Az 1910-ben Comóban született Perlasca meggyőződéses fasisztaként harcolt az abesszíniai háborúban, önkénteskedett Franco tábornok hadseregében. Ennek eredményeként kapott egy olya dokumentumot, amely a világ minden táján lévő spanyol diplomáciai testületeket felszólította arra, hogy szükség esetén menedéket nyújtsanak a tulajdonosának.

Az 1940-es elején kereskedővé vált, élelmiszert és vállatokat vásárolt olasz hadsereg számára. Az imposztor, ahogyan később ő is nevezte magát, az átvétel előtt mindig teleitatta a szarvasmarhákat, így az átvételnél nagyobb volt súlyuk így több bevételhez juttatták a leleményes kereskedőt. Így jutott el 1942-ben Magyarországra is.

Amikor Olaszország kilépett a náci szövetségből (amely miatt egyébként az 1930-as évek végén Giorgio Perlasca kiábrándult a fasizmusból) az olasz polgároknak hűséget kellett fogadni a Mussolini által vezetett Saloi Köztársaságnak, amely a Harmadik Birodalom bábállama volt. Perlasca ezt nem tette meg, így rövid bujkálás után internálták Magyarország területén.

Az internálásból éppen a spanyol nagykövet Angel Sanz-Bríz szabadította ki Perlascát, aki szinte azonnal bekapcsolódott abba a mentő tevékenységbe, amelyet a Spanyol Királyság követsége végzett az üldözött magyarországi zsidók érdekében. Akkor is már több százan rendelkeztek már védlevéllel, de a két nappal későbbi, 1944. október 15-i, nyilas hatalomátvételt követően még inkább szükség lett a semleges országok mentő tevékenységére.

A tiszteletbeli spanyol (Sanz-Bríztől spanyol útlevelet kapott) Perlasca rengeteg erőfeszítést tett a mentésre. A semleges követségek közösen szervezték meg az úgynevezett védett házakat, amelyekben a védlevéllel rendelkező zsidók meghúzhatták maguk. Egyre több és több ember akart ezekbe bejutni, hiszen a nyilas hatóságok valamennyire tiszteletben tartották a semleges országok védleveleit, remélve a Szálasi-kormány nemzetközi elismerését.

1944 decemberében a nagykövetnek el kellett hagynia Magyarországot, néhány nappal később, Giorgio Perlascának is lett volna lehetősége a semleges Svájcba jutni, de ő mégis itt maradhat. Miért? Mert hitt abban, hogy a mentőnek a védencei közelében kell maradnia, így gyorsan tud reagálni a helyzet változására és őrizni a rábízottakat. A történelem őt igazolta: december közepétől a nyilas kormányzat is eltávozott a szovjetek által szorongatott, majd ostromolt Budapestről. Az utca a nyilas csőcseléké lett, akik haláltáncszerűen gyilkolni és rabolni vágytak. A mindig jelen lévő Perlasca és társai végül 5200 zsidót tudtak megmenteni a biztos halálból.

Hősünk a fővárosból mégis elmenekült a szovjetek megérkezését követően. 1987-ig, amíg néhány magyar túlélő fel nem ismerte az utcán, nem is tudták, hogy micsoda tetteket hajtott végre. Ezt követően hirtelen interjúk, találkozók és kitüntetések sora következett. Perlasca megkapta többek között a Világ Igaza elismerést Izraeltől, a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, a Raoul Wallenberg kitüntetést vagy éppen a spanyol Katolikus Izabella Érdemrendet. Szülőhazájában a Grande Ufficiale della Repubblica kitűntetéssel ismerték el nagyságát.

Vajon melyik elismerésre volt a legbüszkébb? Franco, a fia, elmondta ezt: apja egyszer iskolásokkal beszélgetett egy kisvárosban, akik rajzot készítettek nekik, amelyen a következő felirat állt: „Annak az embernek, akikre büszkék lehetünk!”

További cikkek Giorgio Perlascáról:

A láthatatlan hős

Giorgio Perlasca emlékiratairól...

Könyvbemutató és kereskasztal beszélgetés a Láthatalan hősről

fotó: myhero.com