Carl Lutz

Képgaléria: 
Carl Lutz

A svájci diplomata

Carl Lutz, akiről Izraelben utcákat is elneveztek, hosszú és kanyargós utat járt be ahhoz, hogy 1944-ben az üldözött magyar zsidók egyik legnagyobb mentője legyen. Budapesten egy rakpart is viseli a nevét.

1895-ben született a svájci Walzenhausenben. A 20. század első három évtizedében az Amerikai Egyesült Államokban élt, ahol számtalan foglalkozásban próbálta ki magát. Folytatott textilüzemi tanulmányokat és kereskedelmi gyakorlatokon is részt vett. Dolgozott kétkezi munkásként az Illionis állambeli Granite Cityben. Tanulmányokat folytatott a Central Wesleyan College-ben, Missouri államban. 1920 júniusa és szeptembere között levelezőként dolgozott Svájc washingtoni nagykövetségén, mint nyári munkás. 1920-tól a washingtoni Svájci Nagykövetség tanácsosa. Jogi és történelmi tanulmányokat folytatott a George Washington Egyetemen. Diploma szerzését követően a Svájci Konzulátus tanácsosa St. Louisban és Philadelphiában.

1935-1941 között alkonzul volt Jaffában, emellett 1939 őszétől, a háború kitörését követően a német érdekek képviselője volt Tel-Avivban. Itt látta azt, ahogyan a jisuv (az államalapítást megelőzően az Erec Iszraelben élő zsidó közösség elnevezése) működik. Mint az olyan országok állampolgárainak képviselője, akik szemben álltak Nagy-Britanniával a háborúban sok jó kapcsolatot épített ki a német diplomatákkal.

1942-től a Svájci Konzulátus külföldi érdekeket képviselő osztályát vezeti Budapesten. Irodája a mai Szabadság téren a Magyar Nemzeti Bank melletti (ma sárga) épületben volt. Többek között a brit, amerikai, kanadai állampolgárok érdekeit is képviselte.

A német megszállást követően Carl Lutz megkezdte az üldözött zsidók érdekében folytatott tevékenységét, amibe feleségét, Gertrudot is bevonta. Mint alkonzul engedélyezte és a magyar hatóságoknál kijárta, hogy védleveleket (Schutzbriefe) adhasson az üldözöttek egyes csoportjainak. Végül tízezres nagyságrendben juttatott ilyen iratokat a zsidók számára. Azokat, akik ilyet birtokolhattak nem deportálhatták, sőt kényszermunkára sem lehetett őket elhurcolni. Az iratok kiállítása és elosztása érdekében svájci védelem alá helyezte a Vadász utca 29. alatt található úgynevezett Üvegházat. Ezzel területen kívüliséget biztosított az épületnek, a magyar és német hatóságok nem léphettek be a kapun a semleges területre. A védlevelekkel mintát adott a többi semleges állam követségének (svéd, vatikáni, portugál, spanyol, san salvadori), hogy hasonlóan járjanak el. A nyilas hatalomátvételt követően a svájci védelmet élvezőket az úgynevezett védett házakban gyűjtötték össze. Az 1944 novemberében, amikor elindultak Nyugat-Magyarországra a gyalogmenetek, Lutz és munkatársai több esetben mentettek ki áldozatokat a gyalogos deportálásból. A főváros ostroma alatt is a helyén maradt és a követség rezidenciája alatti bunkerben rejtőzött, több általa segített zsidó csoporttal.

1945-1954 között külföldi érdekképviseleti munkát folytatott a Szövetségi Politikai Osztályon Bernben és Zürichben. Ebben az időben komoly veszélyben forgott a karrierje, meret Svájcban sokan bírálták, hogy a hatáskörét túllépve veszélybe sodorta a svájci semlegességet. Közben a Lutheránus Világszövetség különmegbízottja volt Izraelben (1951). 1958-ban végül elismerték a magyarországi embermentő tevékenységét. 1961-ben vonult vissza a konzuli szolgálatból. 1975. február 13.-án Bernben hunyt el.

A Yad Vashem Intézet 1964-ben kitüntette, mint Világ Igazát.

A munkásságának emléket állít a Carl Lutz Alapítvány, amely az úgynevezett Üvegházban működtet egy emlékhelyet.