Szabó Imre

„Vigyázat! Fel nem robbant bomba!”

A miskolci születésű Szabó Imre művelt családból származott és a német megszállás idején századosként szolgált a budapesti 1. számú Magyar Helyőrségi Kórházban. Volt egy régi zsidó barátja, Diamant Lajos, akivel a németek bejövetele után is tartotta a kapcsolatot. Akkor is, amikor azoknak csillagos házba kellett költözniük. Szabó szállása nem a kórházba volt, így be tudott költözni Diamanték megürült lakásába, akik örültek, hogy nem egy idegen, hanem régi ismerősük, a család barátja fog vigyázni az otthonukra. Szabó magától értetődően élelmiszert és gyógyszereket vitt barátainak a csillagos házba.

A nyilas hatalomátvételt követően súlyosbodott a budapesti zsidók helyzete. Ezért 1944 októberében Szabó kicsempészte Diammantnét a csillagos házból és egy olyan menedéket talált neki, ahol a főváros felszabadulásáig meghúzódhatott. Ugyanakkor a saját lakásán bújtatta az egykori tulajdonos Diamant Lajost és egy olyan hölgyet, Kovács Évát, aki a gyöngyösi gettóból szökött meg.

Fleischmann Samuné egy közös ismerősükön keresztül, a nyilas hatalomátvételt követően jutott el Szabó Imréhez, aki a Gyáli úton, egy félig lebombázott katonai kórházban talált neki és családjának búvóhelyet. Rövid időn belül több, a munkaszolgálatból megszökött zsidó is csatlakozott Fleischmannékhoz. A százados kiakasztott egy „Vigyázat! Fel nem robbant bomba!” feliratú táblát az épületre. Ez kissé nagyobb védelmet jelentett, hiszen csökkentette a nyilasok razziázó kedvét az épületen belül. Szabó rendszeresen vitt élelmiszert, gyógyszereket és szükségleti cikkeket a rejtőzködőknek. 1944 november és 1945 januárja között tartott ez a mentő akció.

A kórházban Tonelli Sándorral és más tisztekkel együtt igyekezett menteni Szabó a munkaszolgálatból szökött zsidókat. Sebesülteknek álcázták őket, illetve illegálisan kisegítő személyzetként alkalmazták őket. Ugyanakkor hősünk abban is részt vett, hogy a kórház felszerelésének Németországba szállítását.

A háborút követően Szabó Imre századost előléptették. Tovább szolgált a demokratikus magyar hadseregben, de 1948, a fordulat éve után elbocsátották. Ezt követően elhagyta Magyarországot.

Szabó Imrét a Yad Vashem Intézet 1967-ben a Világ Igaza címmel tüntette ki.